Valljuk be: a múló idő által hagyott nyomok közül semmi sem nyugtalanít jobban, mint a ráncok. Egyrészt azért, mert a legláthatóbb jelei a hajdani szépség letűnésének, másrészt mert az évek elmúlását jelzik. Azonban némelykor indokolatlan a ráncokat a korral társítani. A későn előtűnő ráncok bizonyos korban természetesek, de egyes személyeknél már fiatal korban megjelennek. Ennek okai nagyon különbözők. Egyes esetekben a belső elválasztású, ún. endokrin mirigyek vagy az emésztőszervek hibás működésének következményei, máskor a bőr helytelen kezelése idézi elő. Legtöbbször azonban csakis és csakis a saját hanyagságunk a hibás. Emlékezzünk csak vissza, hányszor voltunk már olyan helyzetben, hogy a gyors lebarnulásért hosszasan napoztunk anélkül, hogy valamilyen óvintézkedést tettünk volna előzőleg; vagy máskor nem tulajdonítottunk semmilyen jelentőséget a hirtelen hőmérsékletváltozásnak; vagy válogatás nélkül használtunk mindenféle arcfestéket és kozmetikai készítményt, csak azért, mert hallottuk, hogy valakinek nagyon jót tett és nem gondoltunk arra, hogy vajon az megfelel-e a mi arcbőrünknek; vagy hirtelen fogyókúrára álltunk rá, ami hátrányosan hatott a bőr rugalmasságára; gyenge vagy túlságosan erős fénynél olvastunk vagy dolgoztunk, s nem védtük a szemet a hó vakító fehérségétől, hanem rábíztuk, hogy védekezzék, ahogy tud; s végül hányszor hagytuk, hogy a gondok, nehézségek teljesen magukkal ragadjanak, eluralkodjanak rajtunk, és depressziós állapotba kergessenek. Mindezek hevesen, kisebb-nagyobb sáncokat ásnak arcunkra. Ne feledjük el, hogy ilyen helyzetekben az arcnak kb. 60 izma lép működésbe: míg olyankor, amikor nevetünk, csak 13. Ismételjük el fejben többször is ezeket a számokat. Amikor nagyon elkeseredettek leszünk, gondoljunk erre, s meglátjuk, hogy ez meg fog mosolyogtatni, s ugyanakkor elvonja majd a figyelmet az idegességről. Természetesen senki sem állíthatja, hogy a ráncosodástól való félelmünkben kifejezéstelen maszkká merevítsük arcunkat. Lesújtó volna, ha valaki azt állítaná rólunk: homlokunk derültsége annak köszönhető, hogy soha egyetlen gondolat sem szántotta még át...
Fontos az, hogy legyünk mértéktartók, és ismerjük meg azokat a lehetőségeket, amelyek eltompítják az érzelmi megrázkódtatások, a megerőltetések vagy kellemetlen körülmények által előidézett nyomokat.
Tehát:
A ráncokat ne próbáljuk meg púderrel eltüntetni, mert még feltűnőbbek lesznek.
A szarkaláb megelőzéséért - szarkalábnak nevezzük a szem külső sarkából legyezőszerűen kiinduló ráncokat - tisztítsuk az arcot a halántéktól az orr felé induló mozdulatokkal.
A toka képződésének megelőzése érdekében az arcot mindig alulról felfelé mossuk és töröljük.
Ha az arcbőr még nem ráncos, ajánlunk néhány eljárást a ráncosodás megelőzésére.
- Szokjuk meg, hogy arcot és nyakat mindig friss főtelen tejjel mossuk, melyhez néhány csepp citromot csepegtetünk. Négyrét hajtott gézdarabot itassunk át tejjel, és könnyedén tamponáljuk vele a bőrt; ez felfrissíti az arcbőrt és késlelteti a ráncok megjelenését.
- Használjunk zamatos turbolyát (Anthriscus), készítsünk belőle főzetet, és mosakodjunk vele reggel és este. Az a képessége, hogy tartósítja az arcbőr frissességét, üdeségét.
- Kétszer egy héten készítsünk tojásfehérje habjából arcpakolást, melyhez kiskanálnyi citromlevet is adjunk.
- Folyamodjunk a sárgarépához (a murokhoz), mely gazdag A-vitamin tartalma miatt újjáéleszti és erősíti a finom bőrt, és megelőzi a ráncképződést és a szövetek gyengülését.
A sárgarépát használhatjuk:
- vékony karikára vágva és közvetlenül az arcra helyezve;
- lé formájában. Kenjük be az arcot és a nyakat muroklével, hagyjuk megszáradni, és kb. félóra után ismét kenjük be;
- használhatjuk végül megreszelve és tiszta lanolinnal összekeverve, hogy könnyű krém halmazállapotú legyen. Ezzel kenjük be az arcot.
_____________________________
Forrás:
A zöldség, a gyümölcs...és a szépség
Kaleidoszkóp, Bukarest, 1968
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése