Száj és a fogak

Az ember olyan állat, mely fogaival ássa meg a sírját.

(SENECA)

      Ez a gondolat, mely az emberi falánkságot és annak az egészségre való káros hatását tükrözi, arra késztet, hogy kissé elmélkedjünk azon, milyen óriási tevékenységet fejtenek ki a fogak, nap-nap után megrágva azt a több vagonnyi eledelt, amit az ember egy életen át elfogyaszt.

      Segítsük tehát a fogakat, hogy eleget tehessenek feladatuknak: tartsuk tisztán és egészségesen, minden étkezés után mossuk meg fogkefével és öblögessük ki mentafőzettel; minden 6 hónapban ellenőriztessük fogorvossal, és szükség esetén kezeljük őket, hogy a foghús erősödjék, öblítsük szánkat olyan vízzel, melybe pár csepp citromlevet csepegtettünk.

      Ha vérzik a foghús, fogmosáskor használjunk tárnics (Gentiana) főzetet, melybe néhány csepp kölnivizet adtunk. Erre a célra használható még a citrom is. Kis ecsetet mártunk citromlébe, és ecseteljük vele a foghúst, vigyázva, hogy ne érintsük a fogakat.

      Sok gyakorló fogorvos megállapította, hogy a narancs, mandarin vagy grapefruit egy pohárnyi leve láthatóan elősegíti az ínygyulladás gyógyulását, pedig ezt a betegséget összetett orvosi gyógykezelésnek kell alávetni.

      Fáj a foga? Azonnal vessen véget a fájdalomnak, különben nyomot hagy, mert elmélyülnek a ráncok az arcon.

      Ha ki nem kezelt fogszú kiránduláson, a hegyekben vagy egy távoli faluban okoz hirtelen erős fájdalmat, és sem gyógyszer, sem orvos nincsen a közelben, a következő gyógymódhoz folyamodunk:

      Kis darab petrezselymet a lehető legapróbbra összetörünk és hozzáadunk kevés sót. A keveréket kis galacsinná gyúrjuk, és a fájó fogra rakjuk, úgyhogy a szuvas részt eltömje, vagy pedig a fájó oldalon a fülbe dugjuk.

Öt varázsszer a száj illatosítására

      Egyéb kegyeik mellett, a növények ebben a tekintetben is szövetségeseink.

            • A fokhagyma kellemetlen szagát könnyen és gyorsan elűzzük, ha petrezselyem zöld levelét rágjuk.

           • Hogy „elvágjuk” az elfogyasztott hagyma után visszamaradó kellemetlen tartós szagot, igyunk közvetlenül utána egy csésze feketekávét.

            • A sör és szeszesital szaga eltűnik, ha néhány zöld dióbelet eszünk.

            • Kellemes szájszagot ad és tiszta leheletet, ha néhány percen át kis darab írisz- (nőszirom) gyökeret rágcsálunk.

            • A fahéj, a szegfűszeg vagy a narancshéj egyformán jó szolgálatot tesz erre a célra.

      Kellemesen illatos és hűsítő alkoholos szert nyerhetünk mentából. A frissen szedett mentalevelekre kb. 0,5 liter szeszt öntünk, üvegbe tesszük, és az üveget ledugaszolva 6-7 napig napon tartjuk. Ezután az alkoholt - mely közben zöldre színeződött és erős mentaszagot vett fel - átszűrjük egy másik üvegbe. Ezt a mentolos szeszt használhatjuk azután, mint lemosó szert vagy a száj illatosítására. Egy pohár vízbe elegendő néhány csepp belőle.

_____________________________

Forrás:

A zöldség, a gyümölcs...és a szépség

Kaleidoszkóp, Bukarest, 1968

„Saját laboratóriumban” készült illatok és aromák

      A finom és diszkrét virágeszenciák magukkal hozzák a szépség laboratóriumába a tavaszi illatok üdeségét, a kertek hűvösségét. Mi magunk is előállíthatjuk, egy mindenkinek rendelkezésére álló berendezéssel. Az orvosi műszereket árusító üzletből szerezzünk be három üvegedényt - olyant amivel a gyermekek vegyészeti kísérleteiket végzik - és két db 50-60 cm hosszú üvegcsövet. S lám, már fel is csaptunk vegyészinasnak. Készítsük el a berendezést. Gyenge gázlángnál felmelegítjük az egyik csövet - kb. 15 cm-re a bal szélétől -, úgyhogy az üveg hajlítható legyen. Elvesszük a csövet a lángtól, és néhány pillanat múlva, vigyázva behajlítjuk, úgy hogy a cső többi részével egyenes szöget alkosson. Ugyanígy járunk el a cső másik végével is, arra törekedve, hogy fordított U alakú csövet nyerjünk, melynek egyik oldala megközelítőleg 20 cm-rel hosszabb, mint a másik. A másik üvegcsövet szintén a meleg fölött tartva alakítjuk, ki, úgyhogy egy másik U alakú csövet nyerjünk, melynek azonban szárai már egyformák (15 cm-esek). Az első üvegbe vizet töltünk, a másodikba helyezzük a virágszirmokat, amiből az eszenciát akarjuk nyerni. A szirmokat előzetesen kő- vagy porcelánedényben összetörjük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Az üvegedényeket kilyukasztott gumidugóval lezárjuk, úgyhogy az üvegcsövek a dugóba helyezve összekössék az edényeket.

Az első edényben felmelegítjük a vizet, amíg eléri a forrpontot. A keletkező gőz a csövön keresztül a második üvegedénybe kerül, mely szintén valamilyen hőforrás fölött áll. A gőz magával ragadja az illó olajokat és átszállítja az utolsó edénybe, melynek hideg falón lecsapódik. Ebben a harmadik edényben nem több, mint negyedóra alatt opálos emulzió gyűl fel, mely olajból és vízből áll.

      Ilyen módon készíthetünk kivonatot rózsából, levendulából és rozmaringból.

     Természetesen ilyen nagyon egyszerű és kisméretű berendezés esetén a kivonást többszőr meg kell ismételni.

_____________________________

Forrás:

A zöldség, a gyümölcs...és a szépség

Kaleidoszkóp, Bukarest, 1968